Ki vagyok, és mit akarok?

Sokat gondolkodtam azon, ha egyszer írok, hogyan is tegyem. Magamról? Egyesszámban? Vagy mindannyiunkról, így többesszámban? Vagy csak úgy általánosságban az emberről? Nőkről, anyákról? A bennem lévő kislányról? A fiatal nőről, a függetlenről? Vagy a boldog-volt szerelmesről? A babaváróról? A friss-boldog anyukáról? Az édesanyáról aki gyerekeket nevel? A fáradt feleségről? Az útkereső valakiről, aki gyermekei kiröppenésével nem találja helyét?

Persze azért a kiröppenés még nem az a nagy Kiröppenés, kicsik még, kisiskolás, ovis, ovikezdő.

Éltetek át már hasonlót, kedves anyuka-társaim? Nő-társaim? Ti, akik szintén régóta otthon vagytok gyermekeitekkel, akiknek hosszú évekig a pelenka-szoptatás-altatás-dackorszak-etetés-rendrakás-házimunka-gyereknevelés töltötte/tölti ki napjaitok, hogy amikor a legkisebb is oviba kerül, és hirtelen rátok szakad az egyedüllét, úgy érzitek önmagatokból nem maradt más csak egy minden húst lerágott, megrágott és kiköpött csont?

Mert én az első pár napban bizony így éreztem. Nyolc év után szokatlan volt, és fura, és bár vártam is már nagyon, mégis hirtelen rám szakadt a magány!

Hová is legyek, mihez is kezdjek nélkülük?

Aztán persze az érzés múlni kezdett, elkezdtem élvezni is, örömmel vártam a délutánokat velük, de jött az újabb mérföldkő: mit is kezdhetnék magammal?

Ez a blog nem annak szól akit munkája, hivatása visszavár, aki tudja mi a dolga, hanem annak aki keresi. Aki a gyerekek mellett nem tud visszamenni régi munkahelyére, vagy csak nem akar, mert nem felel meg a mostani elvárásainak, lehetőségeinek. Akit az anyaság mássá formált, más célokkal, más vágyakkal mint azelőtt, és keresi az utat, amiben a gyermekei nevelgetése mellett is kiteljesedhet.

Esetleg vállalkozásba kezdene, ami kétségtelen sok munkával és teljes erőbedobással jár, de mégis a saját.

Hol vagytok anyukák, harmincon, negyvenen túl, akik nap mint nap megélitek azt amit én is, és még sokan a világban? Mire vágytok, mik az álmaitok, hogyan élitek az életet? Mik a fontos értékek amik megbecsülésére a születés, egy gyermek törékeny lelke, a felelősség egy másik emberi lényért, és a mindenek feletti szeretet ébresztett rá?